2025. szeptember 25. és 28-a között a Lengyel Intézet felkérésére Mudra András kollégánk Varsóban járt tanulmányúton. Az ő beszámolóját olvashatjátok.

A repülőgép a reggeli órákban indult Ferihegyről Varsó irányában. Az utazók közül nem mindannyian ismertük egymást, ennek ellenére, Martinkó József felajánlotta, hogy menjünk ki közösen autóval. A találkozás és egy gyors ismerkedő kör után azonnal bele is kezdtünk a beszélgetésbe. Öten utaztunk: Bán Dávid (Építészfórum), Weiszkopf András (BME Lakó Tanszék), Szolga Gábor (Építész Klub Szakkollégium), Martinkó József (Octogon), és jómagam a KÉK-et képviselve. Mindannyian nagyon izgatottak voltunk, mert bár megkaptuk a programtervet, nem teljesen tudtuk, hogy mi vár ránk.

Varsóban a reptéren Patrycjusz, a Lengyel Külügyminisztérium munkatársa (alias Patrick) várt ránk, aki azt a feladatot kapta, hogy a 4 nap alatt végigkísérjen minket és segítsen minket, ha kérdésünk akadna. (Előrevetítve, ezt maradéktalanul teljesítette!) Az első utunk a hotelbe vezetett, majd egy kellemes ebéd után belekezdtünk a számunkra tervezett programba. A négynapos programot idegenvezetőnk (aki 15 éve vezet hasonló csoportokat a lengyel külügyminisztérium megbízásából) úgy jellemezte, hogy ,,nagyon ambíciózus". Ezen szellemben indultunk el a délutánra betervezett 3 múzeum látogatására. Első utunk a Wola Múzeumban vezetett, ahol a most nyíló, az installálás utolsó fázisában tartó kiállításukat tekinthettük meg. Az ,,Older City" címet kapó kiállításon az időskort járják körül képzőművészeti és kutatási anyagok segítségével, célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalomban egyre nagyobb hányadot kitevő idősebb korosztály számára támasztott kihívásokra, nehézségekre, különösen egy olyan nagyvárosban, mint Varsó. 

A tárlatvezetést követően a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeuma felé vettük az irányt. Az épület egy finn építészpáros munkája és 2013-ban adták át, a benne található tárlat nem csupán a holokauszt időszakára fókuszál, hanem a zsidóság lengyelországi letelepedésének történetét napjainkig, mely az épület építészeti tömegformálásában és homlokzati jelképrendszerében is megjelenik. Egy nagyon profi körbevezetésben volt részünk, miközben megnézhettük a beltérben reprodukált egykori zsinagóga belsőt. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a múzeum területén volt az egykori zsidó-negyed, a múzeumban felépített templom enteriőr pedig az egykor itt elhelyezkedő zsinagóga pontos mása. 

Sajnos az utolsó múzeumra már nem volt időnk, ezért egy kis óvárosi sétával töltöttük ki a vacsoráig fennmaradó időt.. Varsó építészete azért különleges, mert ,,a háborúban" (a lengyelek így hivatkoznak a II. világháborúra) a város épületállományának csaknem egésze elpusztult. Ez annak volt köszönhető, hogy a német csapatok az ellenük folyó varsói felkelést leverve, bosszúból házról házra járva felgyújtották az épületeket. Ha ez nem lett volna elég, ezt követően jöttek a szovjet csapatok, akik a megmaradt épületeket is elpusztították. Ennek ellenére a világháború után, az ‘50-es, ‘60-as években eredeti állapotoknak megfelelően visszaépítették az óvárost, mely azóta az UNESCO világörökség része is. Az estét egy csodás étteremben zártuk a főtéren, hagyományos lengyel ételek (zsurek és pierogi) kíséretében, és természetesen a vodka sem maradhatott el.

A következő két napban a lengyel Nemzeti Urbanisztikai és Építészeti Tervezés Intézetének (NIAIU) munkatársai vezettek körbe a városban. Péntek reggel Varsó (és Lengyelország) legmagasabb épületébe mehettünk fel, ahonnan csaknem az egész várost (de az elmúlt 10 év fejlesztéseinek legnagyobb részét) láthattuk. Elképesztő, hogy miként nőttek ki a magasabbnál magasabb és egyre egyedibb felhőkarcolók a földből. Én nagyjából 10 évvel ezelőtt jártam utoljára a városban és emlékeimben még teljesen más Varsó élt. A 310 méter magas épület tetőteraszán bámészkodás és 46 emelet 35 másodperc alatt lifttel történő megtétele után belevetettük magunkat a városba. Marta vezetett körbe minket olyan egykori ipari zónákon (üzemek, sörgyár), melyek mára pezsgő gazdasági negyedekké alakulnak. Mirów-negyedben találtuk az egyik legérdekesebb homlokzati kialakítást, melyen kisméretű fémlapokat függesztettek fel, ami a szél által megmozgatva hullámzóvá varázsolja a homlokzatot. 

Nagyon érdekes volt látni, hogy egyszerre mennyire bátran, de mégis odafigyelve nyúlnak hozzá építészeti örökségükhöz (ami főként ugye világháború utáni), vissza nem riadva a modern elemek használatától. Ami még ennél is meglepőbb volt, hogy minden általunk meglátogatott beruházás során fontos szerepet kapott a köztér, az emberek számára nyitott terek. Ezek mind funkcióban, mind építészeti minőségben kiemelkedőek voltak, melyből itthon sajnos sokszor keveset látunk. A napot a 2024-es European Prize for Urban Public Space díjazáson legjobbnak ítélt parkban zártuk, melyet a világháborúban elpusztult épületek romjaiból keletkező dombon hoztak létre, felhasználva a domb belsejében talált épületelemeket.

Másnap Kacper Kępiński, a NIAU munkatársa vezetett minket körbe, és egy egykori vodka gyárnál kezdtünk, melyet azóta lakó, szállás és iroda funkciókkal töltöttek meg. Itt látszott igazán, hogy mennyire harmóniában tudnak lenni az régi, használaton kívüli ipari épületek és a mostani modern funkciók, modern építészet. Ezt követően Varsó egyik legújabb lakónegyedét jártuk végig, mely a nemrég átadott, Visztulán átívelő gyalogos-kerékpáros híddal válik hamarosan a város szerves részévé. Átkelve a folyón egy csodálatos posztmodern könyvtárat, vagyis leginkább annak szintén elképesztő tetőparkját látogattuk meg. Talán nem is csoda, hogy nagy kedvence az ide érkező turistáknak is, csodálatos atmoszférát teremtettek a tetőre felkúszó közparkkal.

Ezután a belváros felé vettük az irányt, ahol ottjártunkkor rendezték a Varsó Maratont. Ekkor látszódott igazán, hogy mennyire jelentős szerepet játszik a helyi közösségi életben a város egyik jelképének számító Kultúra és Tudomány Palotája. Az épületben múzeumok, színházak, mozik és sportpályák (a többes számok szándékosak) is helyet kapnak az éttermek és bárok mellett. Leginkább a fiatalok, egyetemisták szeretik itt tölteni idejüket. A Palota mellett kapott helyet a Modern Művészetek Múzeuma, mely kívülről egy hatalmas fehér téglalapnak néz csak ki, ezzel nagy kontrasztot teremtve a palotához képest, de belépve elállt a szavunk. Az építészeti és belsőépítészeti megoldások tökéletes kivitelezési minőségben lettek megvalósítva, és az épület minden részén találtunk olyan részletet, ami lenyűgözött minket. Én itt először láttam olyat, hogy a kiállítóterek között elhelyeztek egy-egy külön szobát is, ahol meg lehet pihenni. Mindezt hatalmas, faburkolatú, elegáns ajtók mögé rejtve. 

A séta zárásaként megnéztünk még egy kiállítást, mely a lengyel építésznők szakmában betöltött szerepét dolgozta fel, majd egy csodás későmodern könyvesbolt felújítás mellett elhaladva, egy iskolába érkeztünk, amit oktatás helyett ma színházi társulatok performanszaira használnak. A vacsoránkat egy egykori vásárcsarnokban kialakított gasztroközpontban fogyasztottuk el.

A két nap alatt azt éreztük, hogy minden olyan helyet bejártunk, ami számunkra (építészek és építészeti újságírók) érdekes lehetett, és bár napi 20-25 km-t sétáltunk, nem jártunk minden helyen, amit előre elterveztek számunkra. A professzionális vezetésnek köszönhetően, amit itt is szeretnénk megköszönni, azonban minden kérdésünkre választ kaptunk, és maradéktalanul elégedettek voltunk a látottakkal.

Utolsó napra lazább program volt betervezve, mivel délután már indulnunk kellett a repülőhöz, ezért ,,csak” három múzeum látogatása volt a cél. A helyszín Varsó külsőbb részén található Citadella volt, ahol két új múzeumépületet húztak fel, a harmadikat pedig a meglévő épületben alakították ki. Talán az mondja el a legtöbbet az új épületek építészeti minőségéről, hogy megérkezésünk után az első 20 perc azzal telt, hogy felváltva jártunk a kép épület között a homlokzatot és a környezetet fényképezve. Itt már meg sem lepődtünk azon a minőségi munkán, amit az építészek és a kivitelezők közösen hoztak össze, az egyik ,,doboz” teljes valójában márvánnyal borítva, a másik helyszínen öntött profilozott betonelemekből készült. Legnagyobb meglepetésünkre a belső terek is ugyanezen anyagokkal lettek elkészítve. Miután bejártuk az épületekben található kiállításokat, megnéztük a katinyi mészárlásról szóló táraltot is, mely az egykori katonai bázis épületében kapott helyet. A múzeumi bejárások után együtt ebédelhettünk egy helyi építészeti magazin, a Murator főszerkesztőjével, akivel (főleg a két építészeti újságíró társunk) tartalmas beszélgetést folytattunk az ilyen típusú lapok nehézségeiről, lehetőségeiről.

Összességében nagyon tartalmas napokat tölthettünk Varsóban köszönhetően az ,,ambíciózus" programtervnek. Nagyon szeretnénk megköszönni a lehetőséget a Lengyel Intézetnek, sokat tanulhattunk a város és Lengyelország történelméről, kultúrájáról és építészetéről. Különleges volt látni, hogy mindazon veszteségek ellenére, ami Varsó építészetét érte, hogyan fordult át a város mostanra egy fejlett, színes és izgalmas épületekkel teli európai fővárossá. Köszönjük továbbá a szervezést a Lengyel Külügyminisztériumnak, akik mindent megtettek azért, hogy 100%-ban érezzük, hogy ,,Polak-Wegier dwa bratanki…".