Beszámoló a Danube Ruralscapes projekt TÁJOLÓ Műhelyének regionális konferenciájáról

Hogyan hozhatók közös nevezőre az épített és a természeti környezet fenntartható kezelését célzó törekvések, valamint az ezekhez kapcsolódó különböző diszciplínák és szemléletmódok? Hogyan tudunk reagálni a vidéket jellemző tájhasználati átalakulásokra és azok hatásaira? Miként tehetők a helyi szereplők érdekeltté településeik környezeti értékeinek megőrzésében? Hogyan alakíthatók ki egyszerre hatékony és demokratikus együttműködések szakértők, döntéshozók és a helyi közösségek között? Ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ 2026. július 9-én a Danube Ruralscapes nemzetközi projekt TÁJOLÓ Műhelye által megrendezett regionális konferencia előadói.

A vidéki tájgazdálkodás, területhasznosítás és gazdálkodáskultúra szempontjainak előtérbe helyezése, az épített környezet, a táj- és településkép értékeinek megőrzése, valamint a vidéki közösségek működése az elmúlt években több tudományterület kiemelt témájává vált. Erre reagálva jött létre az Interreg Duna Régió program keretében megvalósuló Danube Ruralscapes projekt, amelynek célja a településtervezés, az építészet és a tájgazdálkodás szempontjainak figyelembevételével egy olyan eszközrendszer kialakítása és szabályozási javaslatcsomag megfogalmazása, amely egyaránt segítheti a vidéki területek fenntarthat ó fejlődését, valamint természeti és épített értékeinek felismerését és megőrzését, mindezt a közösségi részvételen alapuló tervezés segítségével megvalósítva. A 2027. szeptember 30-ig tartó projekt pilot célterülete az Alsó-Ipoly-mente határtérsége, egyaránt érintve szlovák és magyar oldali településeket. A térség a Danube Ruralscapes projekt TÁJOLÓ Műhelye által megrendezett regionális konferenciának is helyet biztosított. 

A perőcsényi Együd Árpád Közösségi Színtér és Könyvtárban 2026. július 9-én megrendezett regionális konferencia olyan hazai jó gyakorlatok és innovatív megközelítések bemutatására irányult, amelyek előremutató eredményeket értek el a fenntartható tájgazdálkodás, az építészet és a településképi szabályozás, valamint a vidéki táj és épített értékek megőrzésének lehetőségei terén. A konferencia a fenti témakörök alapján két szekcióra oszlott: természeti táj szekció és kultúrtáj szekció, amely szekciók után rövid kerekasztal-beszélgetések folytak az előadások témafelvetéseire épülve.

A két tematikus szekció előtt Szabó István, Pest Vármegye Közgyűlésének elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Wolf Péter, Pest Vármegye Önkormányzatának elnöki tanácsadója vezette fel a konferenciát a projekt bemutatásával, nagy hangsúlyt fektetve a regionális fejlesztési lehetőségekben rejlő perspektívákra. Ezután Dr. Kádár Bálint projektvezető, a BME Urbanisztika Tanszékének egyetemi docense összefoglalta a Ruralscapes projekt önkormányzati döntéshozókkal és főépítészekkel tartott workshopjának eredményeit, amely június 4-én zajlott Ipolydamásdon.

Természeti táj szekció és kerekasztal-beszélgetés

A szekció fő kérdései arra irányultak, hogy hogyan hozhatók közös nevezőre az épített és a természeti környezet fenntartható kezelését célzó törekvések, illetve az ezekhez kapcsolódó különböző diszciplínák és szemléletmódok, valamint hogyan tudunk reagálni a vidéket jellemző tájhasználati átalakulásokra és azok hatásaira. Továbbá, hogyan és milyen eszközökkel lehet a vidéki térségeket ellenállóbbá és élhetőbbé tenni a klímaváltozás korában. Ez alapján a szekció előadásai főként a regeneratív és klímaadaptív térségfejlesztés témakörét, valamint aktuális kérdéseit járták körül.

A szekcióban részt vevő előadók Tordai Sándor (Püspökszilágy Község Önkormányzata); Selmeczi-Kovács Ádám (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság); Plachi Attila (Kóspallag Község Önkormányzata); Juhász Lilla (Talpalatnyi Vadon Természetmegőrzési Alapítvány) és Rottek Máté (Atacama - Németország) voltak.

A természeti táj szekció fő témái a klímaadaptáció és a természetes vízmegtartó megoldások, a vízmegőrző és élőhely-rekonstrukciós beavatkozások, a regeneratív gazdasági modellek és turizmus kérdéskörei köré szerveződtek, kiemelve a közösségi részvétel szükségességét is a kitűzött vidék- és térségfejlesztési célok elérésében. A fenti témakörök bár igen szerteágazóak, mégis egységes üzenetet hordoznak: a fenntarthatósági eszmék megvalósítása önmagában már nem elegendő a vidéki térségek számára a klímaváltozás, a biodiverzitás-csökkenés és a társadalmi-gazdasági-kulturális kihívások elleni folyamatos küzdelemben. Olyan ellenállóképes és regeneratív rendszerekre van szükség, amelyek nemcsak megőrzik és konzerválják, hanem helyreállítják és megerősítik a vidéki tájak, falvak, ökoszisztémák állapotát és támogatják a kulturális és gazdasági tevékenységeket, ezzel is előidézve a helyi közösségek és a település, térség élhetőségének javulását. Hogyan tudjuk ezt elérni?

Az előadók kiemelték, hogy a természetes folyamatok támogatása – mint például a természetes vízmegtartó megoldások üdvözlése – hatékony eszköze lehet a táji és térségi léptékű klímareziliencia erősítésének, amely nemcsak természetvédelmi és ökológiai, hanem tájgazdálkodási és ezáltal társadalmi előnyökkel is bír. E természetes folyamatok előtérbe helyezését támogatja a regeneratív turizmus szemlélete is, amely során a turista nem passzív fogyasztóként, hanem aktív résztvevőként jelenik meg a desztináció életében, hozzájárulva ezzel nemcsak annak gazdasági, hanem természeti és kulturális regenerációjához, közvetve pedig egy élhetőbb, ellenállóbb, ezáltal szerethetőbb település és térség kialakulásához. 

Az előadók felhívták a figyelmet arra is, hogy a vidékfejlesztési elképzeléseket nem települési, hanem térségi rendszerben kellene kezelni, hiszen a többnyire minden vidéki területen jelentkező környezeti-társadalmi és gazdasági problémák megoldásához a közigazgatási határokon átívelő közös erőforrások, örökség, épített-természeti és táji értékek biztosíthatnak kiváló alapot. 

Az előadásokat követően a szekció zárásaként kerekasztal-beszélgetésre került sor Wolf Péter (Pest Vármegye Önkormányzata) vezetésével, valamint a szekció előadóin felül Horváth Barnabás (Ipoly Erdő Zrt.) és Mészár Anna (Magosvölgy Ökológiai Gazdaság) bevonásával. A beszélgetés során az egyes önkormányzatok, intézmények, szervezetek és civil közösségek együttműködési lehetőségeiről, közös megvalósított, illetve megvalósítás alatt álló projektekről és azok lehetséges hatásairól, továbbá a térség – jelen esetben az Alsó-Ipoly-mente és a Börzsöny – eredményesebb és komplex szemléletű fejlesztésének igényéről esett szó.

Kultúrtáj szekció és kerekasztal-beszélgetés

A konferencia második szekciójának fő kérdései egyfelől arra irányultak, hogy miként tehetők a helyi szereplők érdekeltté településeik táji és építészeti értékeinek megőrzésében, és hogyan alakíthatók ki egyszerre hatékony és demokratikus együttműködések a szakértők, a döntéshozók és a helyi közösségek között. Másrészt arra kereste a választ, hogyan lehet a vidéki településeket úgy fejleszteni, hogy egyszerre maradjanak fenntarthatók, élhetőek, közösségiek és identitásukat megőrző helyek a jövő generációi számára.

A szekcióban részt vevő előadók Bérczi Szabolcs PhD (Martonvásár főépítésze, MATE); Bertyák Ágnes (BME Urbanisztika Tanszék) és Márkus Gábor PhD (MG Építész Kft.) voltak.

A kultúrtáj szekció előadói a vidéki települések jelenének és jövőjének kérdéskörét járták körül olyan témákat érintve, mint a fenntartható falufejlesztés, az élhetőség és sikeresség kérdése, a települési és táji identitás megőrzése, a településkép-védelem és a térségi arculat, valamint az emberközpontú lakhatás. Az előadások legfontosabb közös mondanivalója, hogy a falvak és a vidéki kistelepülések fennmaradása és megfelelő működése nem pusztán építészeti vagy gazdasági kérdés, azaz nem kizárólag új fejlesztési beruházásokon múlik, hanem többek között a helyi közösségek aktivitása, a táji környezet hasznosítása és minősége, valamint a kulturális örökség elemeinek együttes megőrzése is jelentősen hozzájárul. Ezek mintegy egymást kiegészítő eszközök jelennek meg, elősegítve a vidéki térségek hosszú távú megújulását, így összehangolt erősítésük szükséges.

Az előadók szerint a térségi építési hagyományok tiszteletben tartása és előtérbe helyezése, az erős helyi közösségek támogatása és bevonása, a települési és térségi arculatmegőrzés és az élhető településszerkezet jelentőségének tudatosítása mind olyan elemek, amelyek hosszútávon hozzájárulnak a sikeres és élhető települések és térségek megvalósulásához. 

Az eredményes és jól működő vidékfejlesztésnek emberközelinek, fokozatosan érvényesített és a helyi közösségen alapuló folyamatnak kell lennie, amely igen komplex, települési és térségi léptéket is lefedő gondolkodást igényel. 

Az előadások után, a fentiekre épülve kezdődött meg a Szabó Árpád DLA (BME Urbanisztika Tanszék) által vezetett kerekasztal-beszélgetés, ahol a vidékfejlesztés, az arculat és identitásmegőrzés szabályozási nehézségeiről és lehetőségeiről esett szó. Vajon a jelenlegi szabályozási környezet mennyire megfelelő a vidéki kihívások kezelésére? Hogyan lehetne ezen változtatni? Milyen új eszközökkel járulhatunk hozzá a vidéki térségek regionális léptékű fejlődéséhez? A Danube Ruralscapes projekt keretében a jövőben a pilot célterületen megvalósuló Térségi Arculati Kézikönyvek ezekre a kérdésekre is keresik majd a megoldást.

A regionális konferenciát követően az előadóknak és résztvevőknek lehetőségük nyílt betekinteni egy fenntartható építészet workshopba Lénárt István vályog-házitanító vezetésével. A workshopra, amelyen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem TÉR_KÉPZŐ Építőtáborának diákjai is részt vettek, a perőcsényi Tájház kertjében került sor. 

Fenntartható építészet workshop

A több ezer éves tudásra épülő vályogépítészet jelentősége az utóbbi időkben a modern építőipar által háttérbe szorult, ugyanakkor a vályog természetes építőanyagként alacsony ökológiai lábnyommal, jó pára- és hőszabályozó tulajdonságokkal bír, így egy olyan környezetbarát anyag, amely nemcsak kulturális és építészeti örökséget képvisel, hanem a klímaváltozás, az energiaválság és a fenntartható, ökologikus építkezések korában különösen értékes. A vályogépítészet ezáltal egy olyan építési mód, amely a helyi erőforrásokra épülve, alacsony környezeti terhelés mellett biztosít jó lakókomfortot és közben hozzájárul a kulturális örökség megőrzéséhez is, ezért a fenntartható építészet egyik legígéretesebb hagyományos technológiájának tekinthető.

A Danube Ruralscapes nemzetközi projekt keretén belül szervezett fenntartható építészet workshop során a résztvevők nem csupán egy mély és részletgazdag előadást hallgattak végig a vályoghasználat történetéről és hasznosságáról, hanem Lénárt István segítségével és vezetésével aktívan részt is vehettek vályogtapasztásban. A munkafelületet a perőcsényi Tájház egyik épületének megromlott állapotú fala biztosította. 

A Danube Ruralscapes nemzetközi projekt következő időszakában folytatódik a helyi és regionális szereplők bevonásán alapuló munka és közös gondolkodás az Alsó-Ipoly-mente célterületén. Jövőbeni cél, hogy a TÁJOLÓ Műhely konferenciáján megfogalmazott szakmai tapasztalatokat és javaslatokat gyakorlati eszközökké és alkalmazható módszerekké alakítsa, hozzájárulva ezzel a vidéki térségek, települések és közösségek hosszú távú megőrzéséhez, megerősítéséhez és értékőrző megújulásához.

Érdekelnek további eseményeink? Csatlakozz a TÁJOLÓ Facebook-csoporthoz: https://facebook.com/groups/tajolo 

Szeretnél kapcsolódni a projekthez? Írj nekünk: tajolo@kek.org.hu 

A Danube Ruralscapes projektet (DRP0301249) az Interreg Duna Régió Program keretében az Európai Unió támogatja, a magyar partnerek részvétele a projektben a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.

Fotókredit: BME / KépKocka